Ãœnnep

Szakadt függöny az ablakokban,
Öregek egymagukban,
Ha tudnám, lecsókolnám a százéves ráncokat.

Szülõk egymástól elvadulva,
Gyerekek eltaszítva,
Ha tudnám, összefognám a széthullott családokat.

Leány és fiú együtt sétál,
Test a testtõl megoldást vár.
Nem szabad, hogy elfedjék kimondani: szerelem!

Egy út van, én ebben hiszek:
A mindent elsöprõ szeretet,
A rossz felett gyõzni fog a jó!

Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,
A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian.
Hó és hideg, de a szándék meleg,
A kevés is több lesz, ha a szíved adod bele.

Együtt így jó, nincs is rá szó, nem lehet papírra írni,
Egyszerûen érezni kell!
Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,
A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian!